Összetartás 2016
2016.09.01.

2016. augusztus 15-17, 18-20.

EdzőtáborNéha úgy rácsodálkozom: milyen szép is a magyar nyelv… s p o r t e g y e s ü l e t. Milyen találó ez a kifejezés és mennyire kapcsolódik a focitábor megvalósításához. Mert van egy közösség, akik egy cél érdekében összefognak, egységben vannak és nem csak beszélnek, hanem tesznek is az ügy érdekében. Ez az EGYesület EGYénekből áll, akik sokszor túlságosan is sokszínűek, de mégis ha kell EGYségbe kovácsolódnak és EGYként teszik a dolgukat. A különbözőségünk papíron gátja kellene, hogy legyen az összefogásnak, mégis a végeredményt látva bebizonyosodik, hogy az EGYségben tényleg van erő, és nem a káosz, hanem a szinergia elve érvényesül, vagyis több tényező együttműködéséből nagyobb teljesítmény, magasabb eredmény jön létre, azaz 1+1=3. Mindjárt meglátjuk, hogy miért!

Augusztus közepén két korosztálynak 3-3 napos edzőtábort tartottunk a csodálatos fekvésű Csattogó-völgyben. Az első turnusban a 2006-2009-es korosztállyal voltunk együtt, a hét második felében pedig a 2003-2005-ben született srácokkal (+1 lánnyal!) készültünk fel az őszi idényre.

EdzésNagyszerű választásnak bizonyult ez a táborhely, hiszen sokkal többet kaptunk annál, mint amire egy edzőtábornak szüksége lett volna. A nagy focipálya kiváló minőségű volt, amit főleg a reggeli nagy harmat és egy hatalmas eső után tapasztaltuk. A 4 illetve 6 ágyas faházak elégséges kényelmet biztosítottak részünkre, a helyi konyha is igazán kitett magáért. (Csaba bácsival panaszkodtunk is, hogy, ha nem állunk be focizni, még a végén elhízunk. :)) És elvileg ennyi elég is kellene, hogy legyen: foci, koszt és kvártély, de amit ezen felül kaptunk, messze meghaladta a legmagasabb elvárásainkat is. Kezdem a legjobbal: volt egy 15x8 m-es medence, amit napkollektorral fűtöttek és délután 2 és 3 óra között csak mi használhattuk. Talán nem is kell mondanom, hogy a srácokat alig tudtuk kiszedni belőle, annyira élvezték! Ráadásul az időjárás is ragyogó volt, amit még a völgy mikroklímája tovább erősített. A másik helyi attrakció a kalandpark volt, ahol nagy fák között kifeszített kötélpályán lehetett kúszni-mászni majd a végén egy nagyot csúszni. Ezeken kívül volt több fajta füves/betonos/salakos/homokos pálya is a tábor területén, melyek közül a strandröplabda-pályát próbáltuk ki nagy megelégedéssel. De beszéljenek helyettem itt a képek, hiszen „egy kép többet mond minden szónál”… főleg, ha videó!

SzórakozásA napi két edzésen kívül bőven jutott idő a szórakozásra, hogy a tábor elérje valódi célját, ami a csapatEGYség kialakítása, az összetartás megerősítése volt. A gyerekeknek eleve ezt hangsúlyoztuk: „a táborban elsősorban az a cél, hogy egymás társaságában jól érezzétek magatokat”. Biztos vagyok benne, hogy ez a tábor fantasztikus emlék marad a gyerekben, és még öreg korukban is szívesen fognak róla nosztalgiázni. És reméljük ennek oka az, hogy lesz kivel beszélgetni róla. Mert bízunk benne, hogy a sport később is össze fogja tartani ezt a társaságot és az évek alatt kialakult barátságok nem múlnak el. Hiszen az a vízió lebeg a szemünk előtt, hogy ezek a srácok később majd serdülő, ifi és felnőtt csapatban is együtt fognak játszani. És hogy Diósjenőn újra lesz futballcsapat!

Bár mi szülők lehet, hogy nem is gondolkodunk ilyen távlatokban. Egyelőre megelégszünk azzal, hogy gyermekeink focizás közben jól érzik magukat és szeretnek edzésekre járni. De hagy emeljem ki, hogy itt sokkal többről van szó!

Első sorban azt a magas fokú szakmaiságot emelem ki, amit Józsa Csaba évek óta nagyon alázatosan, de céltudatosan végez a gyermekek körében. Pedagógusként is meglepődve láttam, hogy mennyire fel vannak építve az edzések és mennyi tudatosság van a játékos feladatok között is. Ráadásul ehhez még egy olyan tisztelet is párosul a gyerekek részéről, ami feledteti a fáradságot és megold minden fegyelmezetlenséget, hiszen „Csaba bácsi kérte.”

Szülők is edzenekA másik oldal pedig a szülői hozzáállás, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Lehet, hogy tényleg sokszínűek vagyunk, mások az elvárásaink gyerekeinkkel, az edzővel vagy a sportegyesülettel szemben, de a lényeges dolgokban egyetértünk: mindent a gyerekünk érdekében szeretnék tenni. Még akkor is, ha ezzel mondjuk szembe kerülünk vele. Mint például akkor, amikor a gyerkőc este haza akar jönni a táborból, de mi azt mondjuk neki, hogy maradj, mert így jobb neked. (Akikkel tartottam az online/telefonos kapcsolatot az első turnusban, talán pontosabban tudják mire is gondolok! :)) Hát igen, van még mit erősíteni (főleg mentálisan) a srácokban!

Nem véletlenül volt szó a bevezetésben az EGYesület EGYségéről, hiszen a tábor(ok) sikere az összefogásban keresendő. Hiszen vannak olyanok, akik komoly háttérmunkával (TAO-s pályázatokkal) elérték, hogy mindaz amiről beszéltünk INGYEN állt a táborozók rendelkezésére. Tehát a családok részéről nem került semmibe! Vagyis dehogy nem, hiszen annyi segítséget, támogatást, szeretetet éreztünk egész héten, hogy felsorolni is nehéz. Voltak, akik hozták-vitték a focikapukat, az otthon maradt cuccokat, szülinapi tortát, más gyerekét, stb.

Ha egy szóban kellene összefoglalnom a tábort a hála jut az eszemben, vagyis köszönjük szépen!

bp